Nekem már nincs min gondolkozni, menni kell, mese nincs.

A kérdés már csak a mikor, és hogy addig mit, hogyan. Nem állítom, hogy egyszerű volt és könnyű döntés, de már nincs ami visszatartson. Megvan a fókuszpont. Nem is túl bonyolult. Arccal a vasút felé...

Jelenleg csak a tehetetlenségem gátol. Az viszont mindenben. Nem tudok rájönni, hogy a gyakorlatban mit kell csinálni. Épp éhenhalni készülünk, na nem a szó szoros értelmében, csak úgy nagyvonalakban. Napi szintű gondok vannak, most ezeket kell megoldani, ha túljutunk rajta, akkor jöhet a nagyobb terv. 

Az az egyetlen aggályom maradt csak, hogy a napi szintű tűzoltás annyira felőröli az energiáimat, hogy nem tudok érdemben tovább lépni. Ha pedig ez így lesz, akkor pont ott fogok tartani mint mindenki más ebben az országban...

A szar nagy, a helyzet fokozódik, elkeseredésem felbecsülhetetlen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.